Nem gondolom, hogy nem kéne...

A zenéről csak annyit, hogy nem érdekel, mi a vélemény róla...ne értse félre senki. Van, akinek erőt ad, akinek csak simán tetszik, aki rajong érte, aki mindennap hallgatja. Van, akinek csak semmilyen, sőt rossz, csiszolatlan...A zene, mint minden, csak van. Egyre inkább kerülöm a jó és a rossz kifejezéseket. Elég nehéz őket elkerülni. Igyekszem csupán a történéseket látni, nem a milyenségüket...
Ma sem ment :). Nem tudok elmenni afelett, amikor egy embert látok, aki árt. Szándékosan, mert neki nem jut ki, amit szeretne, mert gyűlöli a világot azért, mert nem olyan, amilyennek ő szeretné, mert nem akar változni. Nem akar változni, mert fél, hogy: Akkor vajon mi lesz? Ezért bosszút áll...mindig, egyfolytában. Védekezik olyan dolgok ellen, amik meg sem történnek(vagy csak az ő kis univerzumában)...és ez sokakat megsebez. Az ő helye is megvan a világban. A hangom helye is megvolt akkor és ott. Sajnáltam és haragudtam rá egyszerre. Végül nem kértem bocsánatot. Hadd forralja a bosszúját tovább.
Ha valakinek velem van baja, legyen. Ha viszont elemi ösztönként tesz tönkre mindent és mindenkit maga körül...az inkább ne legyen. Mondjuk van. De hátha a harag, amit ekkor érzek hasznos. Hátha, amit akkor mondok neki, amit mások elfojtanak...használ. Egyszer egy mester azt mondta: Mondj ki mindent a másiknak, ha jó, ha rossz...azonnal. Ha megbántod vele, nem baj. Az is az útjának a része, és amikor majd számot vet magával és a látását nem torzítja el a személyisége, akkor tiszta és érthető lesz számára, mit kell másképp csinálnia. Ha nem ebben az életében, akkor a következőben, vagy az azutániban...minden, amit kap, értékké növi ki magát.
Hát a tranzakció megtörtént.

Furcsa látni magamat pár évvel ezelőtt a kollégium tetején. Aki miatt le akartam ugrani, visszarántott. Érdekes érezni, mennyire nyilvánvaló, hogy ami egykor ilyen idióta érzést okozott bennem, most mekkora hálát idéz elő. Hálás vagyok annak, aki a gyerekkoromat olyanná tette, amilyen volt, hálás annak aki óvott és aki hajdan akár az utcára tett, mert az életem most nem olyan lenne, amilyen...Jó és rossz élet. Nyilván most akkor az életemnek jónak kéne lennie. Nem az....Csodálatos :))))) Csodálatos, mert TÖRTÉNIK. Teljes gőzzel él az életem :). Sokszor gondoltam rá, vajon elmondjam-e mitől csodálatos. Miért merem ezt kijelenteni...Úgy gondoltam - s később ez beigazolódott - hogy bár sokan, sokszor és nagyon régen beszélnek, írnak arról a "dologról", ami ilyen őrültségre emeli az ember eszét, ha én is elmondom, az jót tesz néhányaknak. Hátha, az a fény ami akkor bennem pislákol, pont az, ami nekik akkor és ott kell...valamihez. Hogy mihez, azt már csak ők tudják.Aztán persze lehet, hogy fényt csak én érzem. De mivel az nekem nagyon jó és folyton jó újra megtalálni és még ööö jobban megtalálni, és mivel van bennem egy ilyen hülye érzés, hogy szeretném a világot kellemesebbé tenni minnél több embernek...szeretném, ha kevesebb bánatot, gyűlöletet és távolságot látnék az emberek között...megpróbálom megosztani, Bocs!
Ez a dolog soha nem lesz egyedi, különleges. Az értéke nem abban van. Ha valaki azt mondja, hogy ez a dolog szóról szóra ilyen, vagy olyan...hát akkor olyan. Attól legfeljebb még csodálatosabb lesz minden, hogy csak megsejthettem, mi is az, amiről ők beszélnek. Mindannyiunk legnagyobb baja, hogy egyediek, mindenek felettiek és az univerzumtól függetlenek akarunk lenni. Lehet vele próbálkozni.:)Ezt tesszük időtlen idők óta. Elrohanunk az élet mellett. Én is sokszor. Ma is megtörtént. Hát ez van. Majd jobban figyelek :).