Előrebocsátom: nem akarok okoskodni, főleg nem olyan kérdésekben, amit nálam szakavatottabb zenekritikusok jobban ismernek. Én csak a másik oldalról látom: a zenecsináló és rajongó szemszögéből.
Szóval, adva van egy alapszituáció egy friss zenekar életében: mindenféle hülye külső nyomásoknak engedelmeskedve kénytelen meghatározni zenei stílusát. Enélkül nem tud ki sem lépni a nagy virtuális térbe, mert akár a Myspace akár a Facebook esetében mindenképpen ott erőszakoskodik az alkalmazás, hogy "márpedig öcsém, te nekem gyorsan határold be a stílusodat". A barátságosabb alkamazások persze felajánlják az "Other" nevű jolly-joker választási lehetőséget, na de az semmire nem jó, mert például, ha lakodalmas zenét játszanék, azt is ugyebár az "Other" kategóriába kellene beletuszkolni. Így hát nem marad más lehetőség, minthogy az ember körbenéz zenésztársain és önmagán, mi is lehet az a stílus, amit minannyian szeretünk és nagy valószínűséggel az ugyanilyen stílusú zenét kedvelők sem fognak hányni a mi zenénktől.
Ez a stílus a mi esetünkben a klasszikus Seattle-grunge volt. Ez nem jelent mást, minthogy valamennyien nagy rajongói vagyunk a Pearl Jamnek, az Alice In Chainsnek, a Stone Temple Pilotsnak (nem Seattle!) és a Nirvanának. Sőt - Balázs kivételével - tulajdonképpen ezeken a zenéken nőttünk fel. Mindannyian ültünk kockás flanellingben és Converse dorkóban, szakadt farmeresen valamelyik helyi kocsma előtt, éjfél után a Smells Like Teen Spirit-et üvöltözve és vadul léggitározva. Ezek az idők aztán elmúltak, jöttek más stílusok, de azért az említett bandák tisztelete megmaradt.
Szóval nem volt mit tenni, jobb híján a grunge szót (is!) illesztettem zenénkre, tudva ugyanakkor, hogy ez a grunge nem AZ a grunge, ami a 90-es évek elején grunge volt. Effelől semmi kétségem nem volt, a wikipédia pedig abszolút igazolta is ezt, mondván, hogy a grunge halott.
(Vicces ez a kép, mert szerintem Cobain kurvára nem volt abban a helyzetben, hogy megmondja, hogy a grunge halott vagy sem. Grunge már a 80-as évek vége óta létezett, amikor ő még pattanásos gimisként próbálgatott valahol - nem sok eredménnyel - gitárleckéket venni...)
Mindezek ellenére úgy gondolom, a grunge mára már többet jelent mint, anno és egyáltalán nem halott csak kissé átalakult. Szerintem, valamilyen szinten grunge a Foo Fighters, a Puddle Of Mudd, az Alter Bridge, a Smashing Pumpkins, az Audioslave és még a Nickelback is, és ilyen módon a 5 YARDS is. Vagy tudjátok mit? Nem állítok ilyen merészséget, csak annyit, hogy azok az emberek akik szeretik a felsorolt bandákat, vélhetően nem fognak hanyatt-homlok menekülni ha meghallják a zenénket. Minthogy azok sem, akik szeretik a brit gitárzenét és az indie-nek nevezett nemtudoménmit.
Persze mindig lesznek olyanok, akik majd elkezdenek fikázódni azon, hogy ez nem is grunge, meg hogy azt sem tudjuk, mi a grunge. Ezek az emberek nyilván kissé sematikus gondolkodásúak és / vagy még nem kerültek olyan helyzetbe - és szerintem nem is fognak - hogy sok ezer embernek kelljen próbálni egyetlen szóban elmondaniuk, milyen zenét csinálnak. Nekünk ugyanis muszáj volt annak a több mint 1.500 emberkének valami támpontot adnunk, akik megtiszteltek bennünket azzal, hogy nyomtak egy Like gombot a Facebookon a 5 YARDS zenekarra. Az pedig, hogy ezek a fan-ok nem kezdték el tömegével szétbombázni az üzenőfalunkat azzal, hogy azonnal töröljük ki a stílusaink felsorolásából a grunge szót, minket igazol. Az összes többi csak szánalmas kérődzés, ami meg ugyebár például a marhák műfaja...
Végezetül pedig szubjektív véleményként álljon itt a stílus szerintem legtehetségesebb énekesének Layne Staley-nek a képe. (R.I.P.)
(Zoli)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése