Simon Robi barátom tegnapi Facebook bejegyzése adta meg a végső lökést ahhoz, hogy megírjam véleményemet, tapasztalatimat a zenei tehetségkutatókról. Régóta forrt bennem a téma és némelykor az indulat is bevallom őszintén.
Előbb általánosságban szólva azt tudom mondani a tehetségkutatókról, hogy ugyanolyan szüksége van rá a kezdő zenészeknek, mint a már tapasztaltabb muzsikusoknak. Ugyanis ezek - mint sajnos a legtöbb dolog mára a világunkban - nem arról szólnak, ami a nevük, hanem valami egészen másról. És ne legyenek illúzióink: elsősorban mindig a szervezőknek éri meg az ilyen rendezvény. Ez legfőképpen üzleti vállalkozás. Amiért szerintem nem is lehet hibáztatni a szervezőket. Azért viszont már annál inkább, ha kizárólag üzleti vállalkozásról van szó.
Miért mondom mégis azt ennek ellenére, hogy szükséges ezeken a versenyeken részt venni? Azért mert ilyen a világ. Lehet próbálni széllel szemben pisálni, de hamar összekenjük magunkat. Szóval szerintem az a helyes, ha átlátunk a szitán és a tehetségkutatókat a helyükön kezeljük. Nagy hibát követnek el azok a fiatal barátaim, akik ezeket valódi, tisztességes versenynek gondolják, amik a tehetségről szólnak. Magamat ismételve, nem tagadom, hogy van valamiféle versengés, de mára már annyi más lehetőséget rejt egy ilyen megmérettetés, hogy a tulajdonképpeni cél, a győzelem, szinte mellékessé válik.
Vagyis minek kezeljük a tehetségkutató versenyeket? Megjelenési lehetőségnek, reklámfelületnek, merchandise terméknek. Témának, amiről lehet írni a saját honlapunkon, facebook közösségünkben. Mozgató és összerató erőnek a rajongói bázisban. Szóval ezerféleképpen tekinthetünk rájuk.
Jelen pillanatban a 5 YARDS zenekar kapcsán 3 ilyen tehetségkutatóról tudom leírni tapasztalataimat és véleményemet.
A verseny szeptember legelején indult és mi már rögtön a legelején feltöltöttük a Harc után klipjét az oldalra. Az első kellemes meglepetés akkor ért bennünket, amikor a dal talán egy hétig kint volt a címlapon a szerkeszői videók között. Ehhez képest nem volt teljesen meglepetés, hogy egy nap kaptunk egy e-mailt, melyben a szerkesztők arról értesítettek bennünket, hogy a dal elnyerte a tetszésüket és szeretnének egy riportot készíteni velünk. Tulajdonképpen mi már ekkor "megnyertük a versenyt", hogy úgy mondjam, hiszen végül elkészült a riprt, amit cirka kétmillió ember láthatott főműsoridőben. Készült egy hosszabb, 20 perces vágatlan verzió is, amit január első heteiben valamikor fogunk felölteni a YouTube-ra. Itt kell elmondjam, hogy a műsor szerkesztője és riportere egy iszonyú jó fej csaj, aki olyan kérdéseket tett fel Tamásnak és Ildinek, ami egy vérbeli zenei szakújságírónak is dicsőségére vált volna. Nem is értem, mit keres az RTL Klubnál...
Szóval lement az első forduló és kaptunk kábé 2000 szavazatot. Ez tulajdonképpen már mellékes volt, mert annyira örültünk a riportnak. Végre készült egy anyag, amire mindenhol lehet hivatkozni, amit mindenhol büszkén említhetünk referenciaként. Több mint ezer dal közül mindössze 24-et választottak ki a szervezők, amik bekerülhettek a riportokba. Bárki bármit mond, ez szép eredmény.
Tehát az első forduló végén a hetedik helyen végeztünk, úgy hogy az első 4 helyezettet kizárták a szervezők a nyilvánvaló csalások miatt, az előttünk álló két versenyző pedig bár nem csalt, de olyan témákat választottak, amelyek szerintem etikátlanok voltak a többi versenyzővel szemben. (Az egyik a versenyző édesapja haláláról szólt igen gyenge produkció keretében, a másik meg a vörösiszap katasztrófáról hasonló színvonalon. No comment...) Mindezek alapján jó reményekkel vágtunk neki a második fordulónak, mert nem sejtettük, hogy a fenyegető jelek beigazolódnak és bohózattá válik a második forduló. Az történt ugyanis, hogy amíg mi kényelmesen hátradőlve élveztük relatív első helyünket és "sütkéreztünk" a riport nyújtotta rivaldafényben, mások azon fölös energiáikat, amit egy jó dal megírására kellett volna fordítaniuk arra használták, hogy profi csalókká váljanak.
Elindult a második forduló és azt láttam, hogy már az első fél óra után volt olyan versenyző, aki 40 szavazatot kapott. Aztán az első nap végére már többen is két-háromszáz szavazatot szereztek, miközben mi 20-25 voksot gyűjtöttünk csak. A legszomorúbb az volt, hogy az első helyen álló produkcók finoman szólva sem ütöttek meg semmilyen mércét és az első fordulóban néhány tíz szavazattal kullogtak csak. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy csalókkal állunk szemben, csak most sokkal nagyobb tömegben mint az első fordulóban. 24 óra sem telt el és én máris közleményben tudattam a rajongókkal, hogy ne szavazzanak ezentúl ránk. Ennek ellenére a végére összejött vagy 150 szavazat de ezzel kábé a 280. helyen végeztünk.
A szervezők óriásit hibáztak, ez nem kérdéses. Míg ugyanis az első fordulóban regisztráció nélkül lehetett szavazni, addig a másodikban regisztrálni kellett a szavazáshoz. És ezzel kiszabadították a palackból a szellemet. Miért mondom ezt, miközben úgy tűnhet, hogy éppen a regisztráció nehezíti meg a csalók dolgát.? Akkor gondolkodjunk: az aki elhatározta, hogy csalni fog és erre fel is készült, azt nem riasztotta el, hogy regelni kell: jó előre legyártott vagy tízezer e-mail címet, vett egy jó hack-programot stb., szóval felkészülten várta a startot. Az a "mezei" szavazó, aki viszont csak szavazni szeretett volna a kedvenc dalára, az vagy megrémült attól. hogy meg kell adnia az e-mail címét, vagy nem tudta végigcsinálni a regisztrációs folyamatot vagy egyszerűen nem találta a kedvencét az ezernyi ömlesztett dal között. Tudom, mert ezt írták nekem sokan...
És egy kis matek: az első helyezett 10.554 szavazatot kapott 5 nap alatt. Amellett, hogy ez ötször annyi, mint amennyit mi 3 hónap alatt, egyszerűen kiszámíthatjuk, hogy ez óránként 88 szavazat volt, vagyis kevesebb mint 1 percenként kaptak egy szavazatot Ez egészen egyszerűen lehetetlen. Nem félek kimondani, hogy az első száz helyen végzett versenyző mind csaló volt. Zárójelben megjegyzem, mi napi átlagban pontosan ugyanannyi szavazatot kaptunk mint a 3 hónap alatt, vagyis nagyjából naponta 30-at. Mindezt úgy, hogy a Facebookon 2500 rajongónk van, szerepeltünk az RTL Klubban, játssza a dalunkat az MTV naponta kétszer... Hol voltak hát eddig ezek a "tehetségek"?
Jogászként érdemes lenne végiggondolni, hogy az első helyezett, aki ilyen csalásal végzett az élen és egymillió forint értékű jutalomban részesült, milyen bűncselekmény törvényi tényállását valósította meg. Nekem van egy-két tippem, és nem sok kellene hozzá, hogy
Görény Urat meggyanúsítsa a nyomozóhatóság, az fix...
Az előbbi gondolatmenetemet leírtam a szervezőnek is, aki bár nem hatalmazott fel rá, mégis most szórul szóra bemásolom ide levelének egy godolatát, a nevét úgysem tudjátok: "Ami a szavazást illeti, értem a csalódottságotokat, de sajnos ebben nem tudok mit tenni. A közönségszavazatos dolgokban mindig eltolódik a súly a magukat jól marketingelők irányába és nem feltétlen a legszínvonalasabb produkciók győznek. Ha már gondolatokat osztunk meg, az én véleményem az, hogy egy főműsoridős tvszereplés a legnézettebb csatornán többet jelent a zenekarotok szempontjából, mint egy gőzmosógép."
Azt gondolom ez az idézet mindent elmond. Egyetlen kérdés maradt már csak bennem megválaszolatlanul: Miért kellett akkor ezt a versenyt megrendezn?
Ezen a versenyen is elindultunk, mert az első helyezés egy videoklip, ami ugyebár mindig jól jöhet. De a lényeg nem ezen van, hanem hogy a szervezők egy igen ízléses oldalt hoztak össze, ami megintcsak remek terep a marketing tevékenységhez. Az, hogy kik és milyen szempontok szerint fogják a helyezéseket elosztani, egyelőre kissé zavaros számomra, mint ahogyan azt is butaságnak tartom, hogy bármennyiszer lehet egy címről szavazni, de naponta csak egyszer... Ennek ellenére a kezdeményezés jó szándékúnak tűnik annak ellenére, hogy láthatóan itt is működik a szavazatgyártás az élen álló ifjú titánok és baráti körük közreműködésével.
Profi tehetségkutató a Szerencsejáték Zrt. és az A38 szervezésében. Valóban rangja van az eseménynek és itt egy kombinált értékelést vezettek be. Nevezetesen alapvetően stílusonként 18 résztvevő továbbjutásáról a zsűri dönt, míg 2-2 versenyző vigaszágon vagyis a szavazatiak száma alapján jut tovább. Azt gondolom, hogy figyelembe véve a fentebb írtakat ez a lehető legigazságosabb módszer.
Mi a magunk részéről a jövőben is keresni fogjuk azokat a tehetségkutatókat, amelyek valódi érdeklődésre tarthatnak számot és mint mondtam, nem a nyeremény, hanem a lehetőség és a kapcsolatok miatt.
(Végezetül üdvözlöm mindazokat, akik szívesen olvassák blogbejegyzéseinket és azokat is, akik csak röhögni járnak errefelé. Nekik üzenem, hogy ők a legjobb közönség, mert még soha senkivel nem találkoztam, aki ennyire naprakész lenne a 5 YARDS zenekar dolgaiból. Sajnos én nem szolgálhatok effélével. Csak így tovább :DD)
