A második koncert után

Megvolt a zenekar második koncertje is. Ha pusztán a számokat nézzük - vagyis azt, hogy körülbelül 5 ember volt a Dürer Kert kistermében mindhárom zenekar koncertje alatt, akkor akár totális kudarcként is lehetne értékelni a dolgot. Hogy mi lehetett ennek az érdektelenségnek az oka, én megmondani nem tudom, de vélhetően több szerencsétlen körülnény összeadódva eredményezte mindezt: csütörtöki időpont, szakadó hóesés, mínusz 2 fok, és hónap eleje vagyis lapos pénztárca.

Miért értékelem mégis úgy, hogy abszolút pozitív élmény volt? Történt valami olyan, ami velem amióta zenekarban zenélek még soha: leszartam mennyien vannak a nézőtéren és éppúgy élveztem a zenélést, mintha tízezrek előtt tolnánk a rakenrollt. Ezt nem is én vettem észre, hanem Eda a zenekar 5 és feledik tagja, vokalistája és házi pszichológusa. Ő mondta azt is, hogy szakmai szempontból is sokkal jobb volt a koncert mint a szolnoki buli. Sokkal felszabadultabban és gördülékenyebben zenéltünk. Senki nem nagyon tévesztett és Tamás varázslatosan énekelt. Hiába hallom már sokadjára az Everything című, egy szál akusztikus gitárral előadott dalát, mindig borzongok ahogy nem is előadja a színpadon, hanem egyenesen a szívét tépi ki és teszi elénk és elétek. Mindig másként énekli kicsit, mindig másként fejezi be, de éppen ez adja meg a valódiságát és megfellebbezhetetlen őszinteségét.

Kihagytuk a programból a Nickelback feldolgozást a Too Bad-et is a bonyolult hangolás miatt. Jó döntés volt :)

Szóval erősebbnek és ütősebbnek érzem a zenekart mint bármit bármikor eddig zenekarjaim közül.

Long live rock'n roll!!!