Mitől működik egy másik országban a rockzene?

Januárban abban a szerencsében lehetett részem, hogy immár másodjára látogathattam meg egy hét időtartamban Finnországot. Amellett, hogy az ország gyönyörű - és itt nem elsősorban a városokra vagy a műemlékekre gondolok, mert azok nem nagyon vannak - van egy dolog, ami szembetűnő: az igen magas szintű rockzenei kultúra.

Említsünk csak néhény világhírű finn bandát:

- HIM

- Nightwish

- The Rasmus

- Apocalyptica

- Lordi

- Negative

- Sentenced

- Darude

- Sonata Arctica

- Stratovarius

- Leningrad Cowboys

- Children of Bodom stb.

Mi a titok? Hogyan lehetséges, hogy az alig 5 millió lakosú országban ennyi világhírű banda tolja és a kevésbé híresek is abszolút világszinvonalat képviselnek?

Sokat beszélgettem erről kinti barátaimmal és ezen beszélgetések, valamint saját tapasztalataim alapján a következő okokat tudom megfogalmazni:

1. A finn társadalom elképesztően nyitott. Minden új irányzat, új gondolat szinte azonnal termékeny talajra hull Suomi-ban.

2. A finnek előszeretettel tanulnak művészetet. Egy példa: a 30 ezres lakosú Riihimäkiben 3 színház is működik. Több nagy egyetemi város van (Jyväskylä, Turku stb.) igen jelentős művészeti karokkal.

3. A zenetanulást igen kis korban kezdik a finnek és hát az ottani iskolai zenetermek ellátottsága is úgy néz ki, hogy a dobfelszerlés és a gitár erősítővel az alap.

4. A finn fiatalok tökéletesen - nem túlzás azt állítani, hogy szinte anyanyelvi szinten - beszélnek angolul. Ez volt az egyik legmeglepőbb tapasztalatom: az ország tulajdonképpen kétnyelvű. Így az ottani zenekaroknál nem kell külön elhatározás, hogy angolul írják szövegeiket. Ez ott a világ legtermészetesebb dolga. A hollywood-i filmeket sem szinkronizálják, hanem feliratozzák! Az angol nyelvű zenét ők valóban értik.

5. Saját élményem, hogy a legnagyobb finn zenei tévében csak elvétve szól NEM rockzene. Körülbelül a zene háromnegyede rock, méghozzá keményebb fajta.

6. Ugyanez a helyzet a finn zenei kereskedelmi rádióval. Volt szerencsém 2 óra hosszat hallgatni. A következő dalok és előadók jöttek egymás után: Extreme, Depeche Mode, Guns'n Roses, Lenny Kravitz. Aztán jött valami helyi szintipop de a jobb fajtából, mint mondjuk nálunk a Unique, aztán ugyanez elölről. Magyarán szólva a zenei szerkesztők nem igénytelen vadbarmok mint nálunk. Nincs az a hülye mondás náluk, hogy "kérem szépen, erre van igény". Mert ez hazugság! A hallgató azt hallgatja, amit kap. Miért lennének igényesebbek a finn hallgatók mint a magyarok? Nem nem azok, viszont a szerkesztők sajnos azok...

Röviden ezekben a pontokban látom én, hogyan tudott ez a kis nemzet ilyen nagyszerű bandákat kitermelni.

Ja és még valami, ami jól érzékelteti a helyzetet. Nincs olyan, hogy "finn zenei piac". Aki ott bandát alapít, az máris a világ zenei piacán találja magát, mert ott valóban működik a zenei exportiroda...