Kábé 5 perce fejeztem be a Foo Fighters dokumentumfilm, a Back and forth megtekintését. Hát mit mondjak, teljesen elvarázsolt Dave Grohl és csapata. Volt torokszorító és vicces momentum is egyaránt a filmben, szóval nem valami szakmáskodó zenész filmet kell elképzelni.
Nagyon érdekes volt, ahogy végigmentek a tagcserék történetén. Előbb a dobos, majd a gitárosok, aztán Pat Smear újra vissza. Úgy vettem észre, Dave mindegyik tag elvesztésekor mintha egy részét vagy rokonát vesztette volna el. Aztán ahogy szépen felemelkedtek, míg a végén két estén összesen 85 ezer embernek nyomták a Wembley Stadionban. Elképesztő egy történet az övék.
Azt gondolom, hogy amellett hogy Dave Grohl nyilvánvalóen egy zseni, nagyon kevés embernek adatik meg olyan sors mint az övé. Két ekkora sanszot kapni az élettől csak ritkán van lehetősége bárkinek. Előbb a Nirvana majd a Foo Fighters. Szerintem ezt ő sem gondolta előre.
De a film legmeghatóbb pillanata az volt számomra, amikor megjelent Dave lakásán - ahol az új albumot rögzítették - Krist Novoselic ex-Nirvana basszer és felnyomta azt a dalt, melynek címe I should have known és amelyet Dave Kurt Cobainról írt, illetve arról, hogy előre kellett volna látnia, hogy ez fog történni majd és soha nem fog tudni megbocsátani magának, hogy nem figyelt eléggé Kurt-ra és nem óvta meg. Ebben a pillanatban ott volt Pat Smear is, aki ugyebár a Nirvana utolsó turnéján már állandó tagja volt a zenekarnak, illetve Butch Vig producer, akivel a Nevermind-ot késztették. Hát mit mondjak, egy pillanatra még az én szemem is bepárásodott kissé.
Azt gondolom napjaink legnagyobb rock bandája a Foo Fighters. Lehet velem ezen vitatkozni, de én azt mondom, nem azért nagyok ők, mert például megírták a rocktörténelem egyik legjobb dalát a Pretender-t, hanem, mert mind a mai napig kibaszottul hitelesek és egyszerűek tudtak maradni. Teljesen sallangmentes, letisztult rocker arcok. Ilyen szeretnék én is lenni. Ugye nem gáz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése